A mi mozgalmas és sokmillió ember részére katasztrófává vált, most elmúlt évszázadunkban, kevesen voltak, akikben meg volt a szükséges jellembeli állhatatosság, nemeslelkűség, bátorság és ehhez még olyan távolbalátás, hogy a veszélyeket helyesen ítéljék meg, a közhangulatnak ellenszegüljenek, és önfeláldozásig kiálljanak azért, amit helyesnek és jogosnak ítéltek meg. Egy ilyen ember volt gróf Esterházy János, a magyar népcsoport képviselője az első világháború után Csehszlovákiában és később Szlovákiában. Mély vallásossága és keresztény felebaráti szeretete alapján különbség nélkül kiállt a totalitarizmus üldözötteiért; a szlovák parlament egyetlen képviselője volt, aki nem volt hajlandó a zsidótörvényt megszavazni. A rábízott magyarokat a híressé vált mondattal tartotta távol a szélsőjobb tábortól: A mi jelünk a kereszt, nem a horogkereszt! . Ezen veszélyes időben Esterházy gróf túlnőtt önmagán és hazafias keretén, és a keresztény értékek valódi élharcosa lett. Egy életút, amely részére önkéntesen golgotává vált. Már korán felismerte a nacionalizmus és kommunizmus ideológiai, jogtalan és embermegvető egyformaságát és ezzel mind a kettő ellenségévé vált. A totalitarizmus bosszúja nem is maradt el. Esterházyt az antinácit a Beneš-kormány és a szovjetek mint fasisztát ítélték el. Ártatlanul sok éves fogságban, börtönben halt meg. Az oroszok őt és bajtársait 1993-ban rehabilitálták; Szlovákia részéről ez a lépés még késik. Remélem, hogy ez a könyv gróf Esterházy János alakját valódi nagyságában ismerteti, és hozzájárul ahhoz, hogy ha már nem életében, legalább posthumus igazságosságban részesítsék. Habsburg Ottó bevezetője.