A múlt század utolsó harmadáig a modern medicina a közvélemény előtt a nyugati civilizáció egyértelmű „sikerágazataként” jelent meg, amely eredményeiben, látványos fejlődésében mintegy kultúránk „élcsapataként” jelenítette meg a technikai-tudományos civilizáció más kultúrákkal szembeni fölényét. Az utóbbi évtizedek azonban a medicinához és intézményeihez fűződő fokozódó ambivalencia korszakának beköszöntét jelentik. A „siker történet” narratívája természetesen továbbra is erőteljesen jelen van.