A serdülőkorba lépés a családi élet egyik legnehezebb időszaka, amelyet gyakran a szülő–gyermek konfliktusok erősödése kísér. Jelen műhelymunka célja annak vizsgálata, hogy a szülők személyiségműködése, különösen a sémamódok és a mentalizáció, hogyan függ össze a kiskamaszokkal megélt konfliktusok mértékével és kezelésével. A kutatás abból indul ki, hogy a konfliktusok ebben az életkorban természetesek, ugyanakkor nem mindegy, milyen formában jelennek meg és hogyan kezelik őket a családtagok. A vizsgálat kérdőíves módszerrel, 140 fős szülői mintán valósult meg. Az alkalmazott mérőeszközök a Young féle sémamód kérdőív, a szülői mentalizáció (PRFQ-A) magyar változata, a Conflict Nehaviour Questionnaira és a Conflict Resolution Styles Inventory voltak. Az elemzés célja a vizsgált változók közötti összefüggések feltárása volt főként korrelációs és regressziós eljárásokkal. A várakozások szerint a diszfunkcionális sémamódok magasabb konfliktusszinttel és kevésbé hatékony konfliktuskezeléssel járnak együtt, míg az adaptív működés és a jobb mentalizáció alacsonyabb konfliktusszinttel és konstruktívabb megoldási módokkal hozható összefüggésbe. A kutatás hozzájárulhat a szülői működés jobb megértéséhez a serdülőkori kihívások időszakában és hangsúlyozza a szülői önismeret fontosságát.