A gyermekszegénység talán a legfájóbb pontja társadalmunkban, nem csupán hazánkban, hanem világszerte, hiszen megjelenik mind lokális mind globális szinten. Az eltérő kultúrákban megjelenési formája sokféle lehet, de a föld minden pontján az egyik legsürgetőbben megoldandó társadalmi probléma. Ez a társadalom erkölcsi adóssága, egyben távlati emberi és gazdasági érdeke is. Éppen ezért minden jóléti állam törekszik komplex programokkal megoldást találni, csökkenteni a gyermekszegénységet. A kormányok szociálpolitikai intézkedéseiben privilégiumot élvez ezen jelenség megoldására való törekvés. Azonban napjainkig még nem sikerült olyan stratégiát megalkotni melynek mentén cselekvési tervek végrehajtásával ezt a „sebet” hatékonyan kezelni lehetne. Amennyiben a gyermeket a jövőben legjobban megtérülő „befektetésnek” tekintjük, akkor látjuk, hogy a szóban forgó jelenség nem csupán szociálpolitikai érintettségű, hiszen jelentős gazdasági következményei is vannak. Hazánkban a gyermekszegényég elleni program az egyik legégetőbb társadalmi probléma megoldási lehetőségeinek keresésére indult útjára. Nemes cél és egyben társdalmi felelősség is, hogy valamennyi gyermek, megkülönböztetés nélkül azonos esélyekkel induljon az életben. Ez az út azonban nem olyan irányba vezetett, amelyet megálmodói szántak neki. Költségvetési forráshiányokból eredően a projektvilágban valósult meg a program kiterjesztése, annak minden előnyével és hátrányával.