A tanú a büntetőeljárásban

Abstract

A bizonyítási rendszer a magyar büntetőeljárásban lényeges változásokon ment keresztül az elmúlt évszázadok alatt. A jelenlegi bizonyítási rendszer kialakulása a történelem fejlődésének, a társadalmi változásoknak, a technika fejlődésének is köszönhető. A történelem fejlődésével a tanú szerepe is folyamatosan változott, mára már a büntetőügyek túlnyomó többségében a tanú a legfontosabb személy, ő az, aki az igazság kiderítésében vallomásával ténylegesen segítségre lehet az igazságszolgáltatásnak. Gyakorlatilag alig fordul elő olyan büntetőügy, amelyben ne lenne szükséges előbb vagy utóbb tanút, illetve tanúkat kihallgatni. Ezt mutathatja a büntetőeljárásról szóló törvény taxatíve felsorolt bizonyítás eszközei, melyek a tanúvallomás, a szakvélemény, a tárgyi bizonyítási eszköz, az okirat és a terhelt vallomása. Ez a felsorolás egyfajta fontossági sorrendet, előfordulási gyakoriságot is jelenhet, azonban nem jelenti az ezek között fennálló hierarchiát vagy előre meghatározott bizonyító erő szerinti besorolást