Közhelynek számít a magyar történeti irodalomban, hogy a magyar historiográfia egy rövid időszakot és irányzatot (a két világháború közötti szellemtörténetet és legfőképpen Szekfű Gyulát) leszámítva nem igazán érdeklődött a történettudomány teoretikus és metodológiai kérdései iránt. Bár minden korszakban (19. századi pozitivizmus, szellemtörténet, II. világháború utáni időszak) jelentek meg elvétve és szétszórva ilyen jellegű írások és fordítások, ezeket azonban szisztematikusan még senki sem gyűjtötte össze. Az írások összegyűjtése után derült ki, hogy jelentős irányzatok, metodológiai iskolák és tanulmányok teljesen hiányoznak ebből az anyagból, valamint, hogy a fordítások jó része nem felel meg a szakmai követelményeknek. Ezek után a szerkesztők feladata az volt, hogy a meglévő fordításokat átnézzék és egy szintre hozzák, a magyarul meg nem jelent tanulmányokat pedig lefordítsák. Ezen túlmenően minden szöveg előtt röviden bemutatják szerzőjének tudományos pályáját, és közlik magyarul megjelent írásainak jegyzékét.