A szakdolgozat az intenzív osztályon előforduló delírium jelentőségét, diagnosztikáját, megelőzését és kezelését tekinti át. A delírium gyakori, ugyanakkor sokszor aluldiagnosztizált állapot, amely jelentősen rontja a rövid és hosszú távú prognózist és mortalitást. A nemzetközi szakirodalom alapján bemutatásra kerülnek a legfontosabb patofiziológiai mechanizmusok, valamint a prediszponáló és precipitáló rizikófaktorok. Kiemelt hangsúlyt kapnak az intenzív osztályos környezet sajátosságai, mint például a gépi lélegeztetés, a szedáció vagy az alvás-ébrenlét ciklus zavara. A diagnosztikában fontos szerepet játszanak a validált szűrőeszközök, különösen a CAM-ICU és az ICDSC, ugyanakkor ezek alkalmazása bizonyos klinikai helyzetekben korlátozott lehet. A dolgozat hangsúlyozza a nem farmakológiai prevenciós stratégiák jelentőségét, amelyekkel a delírium előfordulása csökkenthető. A terápiás megközelítés alapja a kiváltó okok kezelése és az egyénre szabott ellátás. Összességében a delírium korai felismerése és komplex kezelése kulcsfontosságú a betegkimenetel javítása szempontjából.