A fejlesztő értékelés alkalmazásának célja, hogy az értékelés a lehető legnagyobb mértékben támogassa a tanulás-tanítás hatékonyságát, a tanuláshoz kapcsolódó attitűd formálását, a személyiség fejlődését. Munkám során arra a kérdésre kerestem a választ, hogy milyen módon alkalmazható a fejlesztő értékelés a szakképzésben. A pedagógiai értékeléssel foglalkozó szakirodalom alátámasztja, hogy a fejlesztő értékelés akkor alkalmazható jól, ha az egy harmonikus, komplex pedagógiai program része. A nem-kompetitív értékelési filozófia, az adaptív pedagógiai megközelítés, a kooperatív munkaszervezés és a fejlesztő értékelés együttes alkalmazásával hozható létre az a tanulási környezet, amelynek a fejlesztő értékelés hatékony és előremutató része. A fejlesztő értékelés szükségessége tudományosan megalapozott, az elmúlt két évtized elméleti és gyakorlati kutatásai támasztják alá pozitív hatásait. Alkalmazásának eredményeként minden tanuló megélheti, hogy képes fejlődni, képes kitűzött céljai felé haladni, megtapasztalva ezáltal a személyes siker motiváló élményét. Ez a belső elégedettség – a „kösz, jól vagyok” állapota – alapjaiban járul hozzá az önbecsülés fenntartásához. Dolgozatomban vizsgáltam a témakör tudományos hátterét, a vonatkozó jogszabályokat, az intézményi szabályozás lehetőségét. A külső körülmények alapján kijelenthető, hogy kizárólag az egyes intézmények és pedagógusok szándékán, hajlandóságán, személyes felkészültségén múlik, hogy milyen mértékben használják a fejlesztő értékelés módszereit. Ezen kedvező külső feltételek ellenére a napi gyakorlatot a szummatív értékelést fókuszba állító, a tantárgyi tudást tesztelő, osztályzatokkal minősítő versengő, kompetitív értékelés uralja. Dolgozatomban választ kerestem ennek okai. Kutató munkám konklúziója, hogy a fejlesztő értékelés csak akkor működik hatékonyan, ha azt intézményi szinten alkalmazzák, és az alkalmazás mikéntjét az iskola pedagógiai programjában fogalmazzák meg. A megfelelően felépített intézményi szintű értékelési rendszer a mellett, hogy elősegíti a tanulók fejlődését, önreflexióját és a sikeres tanulási stratégiák kialakítását, a pedagógiai munka hatékonyságára, az alkalmazott módszerek megfelelőségére is visszajelzést ad, ami segít megállapítani a szükséges módszertani módosításokat. Az esettanulmányként bemutatott tanítási gyakorlat tapasztalatai egyértelműen rávilágítottak arra, hogy a 10. évfolyamon tanuló diákok iskolai viselkedését, tanulási szokásait már jelentős mértékben meghatározzák a korábbi évek során rögzült iskolai reflexek, attitűdök és elvárások. Ugyanakkor az is megmutatkozott, hogy ezek a fiatalok nyitottak az új megközelítésekre, fogékonyak az alternatív pedagógiai gyakorlatokra, különösen akkor, ha azokban szerepet kap a személyes figyelem, a közvetlen visszacsatolás és a saját felelősség hangsúlyozása. Az egyéni fejlődés mérésének alkalmazásával és a személyes visszajelzésekkel a tanulási folyamat tudatosabbá vált, a normatív teljesítmény szignifikánsan javult. Az esettanulmány leírásában foglalkozásmintákat, és konkrét gyakorlati értékelési módszert mutatok be. A módszer alkalmazásának következő szükségszerű lépése a fejlesztő értékelés rendszerének intézményi szintű kialakítása, felmenő rendszerű bevezetése, horizontális megvalósítása és önálló feladatkörként való megjelenítése. Meggyőződésem, hogy segítségével minőségi változás érhető el a tanulók iskolához és tanuláshoz fűződő attitűdjében, amire rendkívül nagy szükség van, mivel ma már képtelenség az iskolás évek alatt megszerezni azt a tudást, amire az embernek élete során szüksége lesz. Azonban az iskola egy olyan intézmény, ahol fejleszthetőek azok a képességek, amelyek az élethosszig tartó tanulásra képessé teszik az embert. Ezért a pedagógiai program részeként olyan értékelési rendszert kell alkalmazni, amely az iskolai évek alatt következetes módszerekkel vezeti a diákot a kívülről irányított tanulási feladatok felől az önmaga tanulási céljaiért és eredményéért felelős, autonóm viselkedés irányába