A hajléktalan személyekkel szembeni előítéletek felmérésének hasznosságát azért tartom indokoltnak, mert reintegrációjuk egyik legnagyobb akadályának tekintem a csoporthoz való negatív hozzáállást, amelyen való változtatás elsősorban társadalmi hozzáállás függvénye. A szakdolgozatom elméleti fejezeteiben nemzetközi és hazai szakirodalmak és kutatások segítségével vizsgáltam a sztereotípiák és előítéletek szociálpszichológiai hátterét illetve igyekeztem rávilágítani arra is, hogy a hajléktalanságot komplex rendszerként érdemes vizsgálni, s elengedhetetlen a hajléktalan személyek individuumokként való kezelése. Az előítéletek feltérképezése érdekében kérdőív módszerével mértem fel a hajléktalanokkal szembeni vélelmeket, érzelmeket, viselkedéseket 18-24 év közötti fiatalok körében. A hajléktalanok egy olyan társadalmi csoportot jelentenek a legtöbbjük számára, akikről alig van hiteles forrásból származó információjuk, mégis egyértelműen negatív előítéletek sokaságát táplálják irántuk. Továbbá a hajléktalan ellátásban dolgozó szakemberekkel készített interjúk és hajléktalan személyekkel végzett önkéntes munka során tett megfigyeléseim alapján megpróbáltam megismerni azt a mechanizmust, ahogyan a hajléktalan emberek elfogadják az őket ért támadásokat, aminek nagy szerepe van motiválhatóságuk megszűnésében, s így reintegrációjuk ellehetetlenítésében.