A 2020-as COVID-19 járvány miatt jelentős változások történtek világszerte minden területen. Dolgozatomban az oktatásra és annak szereplőire gyakorolt hatásokat vizsgálom. Ez a változás alapvetően a digitalizáció fejlődésével évek múlva fokozatosan elérkezett volna, de a COVID-19 járvány hatására hirtelen álltak be nagymértékű változások a közoktatásban és az egyetemi képzésben, amihez – országszerte nagy általánosságban – sem a tanulók, sem a tanárok, sem az oktatásszervezés intézményi felelősei, sem a szülők nem tudtak hatékonyan, tervezetten és tudatosan viszonyulni. Az intézményeknek túl gyorsan kellett átállniuk az online oktatásra. Közegészségügyileg ez biztonságos volt, de a képzés folytonosságát az átállás nem biztosította kellőképpen: a teljesen online osztály nem tud egyig pillanatról a másikra alternatívát nyújtani a hagyományos tantermi oktatáshoz képest, mert egészen másféle pedagógiát, oktatásmódszertant, tanári és tanulói hozzáállást követel meg, s ennek nem voltak meg 2020 márciusában a feltételei sem infrastrukturálisan, sem a gondolkodásmódban, sem szakmai felkészültségben, sem a tananyagok kidolgozottságában. Az átállás zavarai kommunikáció és médiatudományos szempontból érdekes tapasztalásokat hoztak magukkal: ezeket elemzem.