Az üzleti élet nemzetközi kapcsolatainak világméretűvé válásának egyik fontos következménye, hogy a vállalatok tevékenysége nem csak saját országaikra terjed, ki hanem azon túl a nemzetközi porondra lépnek, így kapcsolataik kiszélesednek, nemzetközivé válnak. Napjaink gazdasági életében a vállalatok földrajzi terjeszkedésének, a cégek egymással való kapcsolatainak, valamint a tőke áramlásának folyamatos felgyorsulásának köszönhetően az országok politikai határainak jelentősége fokozatosan jelentőségét veszti. Az nemzetállamok eltérő elveken alapuló nemzeti szintű számviteli szabályozásai azonban nehézzé teszik annak a lehetőségét, hogy a különböző piacokon befektetetni kívánók képesek legyenek összehasonlítani a vállalatok teljesítményeit. Ezek a nemzeti számviteli szabályozásoknak megfelelő pénzügyi kimutatások eltérő tartalommal bírhatnak, így összehasonlításuk egyáltalán nem vagy csak nagy nehézségek leküzdése árán sikerülhet. Emellett azt sem szabad elfelejteni, hogy e tevékenységek rendkívül költségesek, valamint időigények lehetnek, tehát egy meglehetősen komplex problémával kell megküzdeni, amikor ilyen összehasonlításokat szeretnénk végezni. Ez mind a vállalkozások tulajdonosainak, meglévő és lehetséges befektetőinek, mind a hatóságok és egyéb döntéshozó szervek számára megnehezíti az adott vállalat pénzügyi, jövedelmi helyzetének pontos megítélését. Többek között ezek inspirálták egy világviszonylatban is egységes és harmonikus számviteli rendszer létrejöttét, amely egyértelművé és átláthatóvá teszik a felhasználók számára a pénzügyi kimutatásokat, ezzel is elősegítve annak megértését és a megfelelő döntés meghozatalát. A számviteli szabályok egységesítésére való törekvés eredményeképpen jött létre 1973 a Nemzetközi Számviteli Standardok Bizottsága (IASC amely az angol elnevezés kezdőbetűiből alkotott mozaikszó) azért, hogy általánosan is elfogadott, érthető és betartandó számviteli standardokat úgynevezett IAS-eket (Nemzetközi Számviteli Standardok) dolgozzon ki és fejlesszen tovább. A testület munkáját 2001-től annak jogutódja az IASB folytatta és adott ki IFRS-eket (Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardok). Hazánkban 2005-től bír jelentőséggel, mivel az Európai Unióban is kötelező azon társaságok összevont (konszolidált) beszámolóit, melyek hitelviszonyt vagy tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapírjait az Európai Unió valamelyik tagállamában található szabályozott piacra (tőzsdére) bevezették, kötelező az EU által befogadott IFRS-ek szerint összeállítani, így ez alól az előbb felsorolt kritériumoknak megfelelő magyar vállalatok sem kivételek. E téma aktualitása egyre fokozódik, hiszen a következő évek során megfigyelhető lesz, hogy a számvitelről szóló 2000. évi C. törvényt olyan irányban módosítják a törvényalkotók, hogy az egyre inkább megfeleljen a nemzetközi szabályozásoknak. Erre többek között a 2016. január 1-től hatályos törvénymódosításokból is következtethetünk, valamint ezt támasztja alá az a tény is, hogy az elkövetkező három évben fokozatosan először választható, majd kötelező jelleggel fokozatosan bevezetik a cégek és intézetek szabályozásaiba az IFRS-ek szerinti beszámoló készítését.