A dolgozat célja annak feltárása, hogy milyen tényezők befolyásolják a nők szakmai érvényesülését a hagyományosan férfiak által dominált ipari és műszaki szektorokban. A kutatás középpontjában a nemek közötti esélyegyenlőség gyakorlati megvalósulása áll, különös figyelmet fordítva a munkahelyi kultúrára, a nemi sztereotípiák hatásaira, valamint a női vezetők előmeneteli lehetőségeire. A dolgozat módszertani alapját félig strukturált, kvalitatív interjúk képezik, amelyeket ipari és műszaki területen dolgozó nőkkel készítettem. Az interjúk alapján kirajzolódik, hogy bár a nyílt diszkrimináció ritka, a nők gyakran találkoznak rejtett hátrányokkal, különösen a karrierépítés, feladatkiosztás és vezetői pozíciók elérhetősége terén. A kutatás során kiemelésre kerültek a nők által alkalmazott sikeres megküzdési stratégiák, valamint azok a szervezeti és társadalmi tényezők, amelyek elősegíthetik vagy éppen akadályozhatják a nők érvényesülését. A dolgozat konkrét javaslatokat is megfogalmaz a vállalatok, az oktatási intézmények és a pályaorientációs rendszerek számára – a mentorprogramok kialakításától kezdve a rugalmas munkavégzési formák bevezetésén át a női példaképek láthatóságának növeléséig. A kutatás eredményei rávilágítanak arra, hogy a nemek közötti egyensúly eléréséhez nemcsak strukturális változások szükségesek, hanem szemléletformálás is, amelyben a férfiak szövetségesként való bevonása kulcsszerepet játszik.