A gyermekkori ártalmas élmények kapcsolata a felnőttek pszichés és szomatikus egészségi állapotával, a krónikus betegségek kialakulásával és a fizikai aktivitással

Abstract

A gyermekkori ártalmas élmények (Adverse Childhood Experiences-ACE) hosszú távú hatásai a felnőttkori pszichoszomatikus egészségi állapot és az életminőség alakulásában világszerte egyre nagyobb kutatási figyelmet kapnak. A jelen kutatás célja annak vizsgálata volt, hogy a korai életkorban megélt negatív tapasztalatok (pl. bántalmazás, elhanyagolás, családi diszfunkciók) miként befolyásolják a felnőttek pszichés és szomatikus tünetterheltségét, a krónikus megbetegedések kialakulását, valamint a mindennapi fizikai aktivitás szintjét. A keresztmetszeti vizsgálat során 336 fő töltötte ki az online kérdőívet, amely négy mérőeszközt tartalmazott, köztük az Ártalmas Gyermekkori Élmények Kérdőívet (ACE-10), a pszichés és szomatikus tüneteket felmérő Derogatis-féle Tünetlistát (SCL-90), a fizikai aktivitást vizsgáló Nemzetközi Fizikai Aktivitás Kérdőív rövidített változatát (IPAQ), valamint egy saját szerkesztésű, krónikus betegségekre vonatkozó kérdéssort. A minta nemi megoszlása 77,7% nő, 21,7% férfi és 0,6% egyéb volt. Az adatgyűjtés kényelmi mintavétellel történt, online felületen, hólabda módszer alkalmazásával. A minta átlagéletkora 36,0 év volt, szórása 16,9. A statisztikai elemzések során nemparaméteres eljárásokat, köztük korrelációs vizsgálatokat alkalmaztam. Az eredmények alapján a válaszadók 73,2%-a élt át legalább egy, míg 25,9%-a négy vagy annál több ártalmas élményt a gyermekkor során. A vizsgálatok szignifikáns, pozitív összefüggést mutattak ki a halmozott ártalmas gyermekkori élmények száma és az általános pszichés distressz, a pszichés tünetek sokrétűsége, illetve azok szubjektív intenzitása között. A legkifejezettebb terheltség a pszichoticizmus, a depresszió és az interperszonális érzékenység dimenzióiban jelentkezett. A szomatizáció, azaz a testi panaszok mértéke szintén szignifikánsan együtt járt a gyermekkori ártalmas élményekkel, ami a súlyosan traumatizált csoportnál volt a legmarkánsabb. A krónikus betegségek és a negatív élmények kapcsolata statisztikailag határérték közeli tendenciát mutatott, ugyanakkor a magas negatív élmény-pontszámú személyek 59,8%-a küzdött krónikus betegséggel, szemben az ártalmas élményt nem tapasztalók 42,2%-os arányával. A várakozásokkal ellentétben az ártalmak száma és a fizikai aktivitás szintje között a vizsgált mintán nem volt statisztikailag igazolható összefüggés. A kutatás eredményei egyértelműen megerősítik a korai negatív élmények felnőttkori pszichoszomatikus egészségre és életminőségre gyakorolt, dózisfüggő destruktív hatását. A tanulmány kiemeli a korai traumatizáció felismerésének kritikus jelentőségét az egészségügyi ellátórendszerben, valamint a trauma-tudatos prevenció, a korai intervenció és a támogató környezet kiterjesztésének elengedhetetlen szerepét a traumaciklusok megszakítása érdekében.