A nagy cseh katolikus költő kisregénye az ötvenes években született, nem sokkal azután, hogy lezajlott a szudétanémetek kiűzése Csehszlovákiából. A valaha németek lakta vidéken találkozik egy cseh férfi és egy német nő. Mindkettejüket iszonyúan nyomasztja a múlt: a férfit az elűzöttekért, meggyilkoltakért, megerőszakoltakért, a nőt azért, mert nem tudott a megbecstelenítés elől a halálba menekülni, mint barátnője, mert nem tudott mások védelmében meghalni, mint az édesanyja. A két, véletlenül találkozó ember meggyónja egymásnak vélt bűneit, újra átélik a nagy, egyre inkább közösnek, egyetemesnek érzett bűnt, hogy azután dönthessenek: hogyan tovább?