Klasszikus értelemben vett fejlődésregény: a történetet egyes szám első személyben elmesélő apa visszaemlékezéseiből két folyamatot ismerünk meg: a fogyatékos fiú küzdelmét az önálló életért, s az apa állandóan változó viszonyát a valósághoz. Az apa először a tehetetlen orvosi viselkedést kezeli elutasítóan, majd ezt a bűntudat, a valóság megszépítésének, az elérhető "normálisság"-nak az illúziója követi, ill. a képmutató környezettel való összeütközések sorozata. A regényben drámai és groteszk jelenetek követik egymást. A történet azt sugallja, hogy a fogyatékos gyerekeknek kétszer kell születniük: a második születésnek a környezet szeretete és gondoskodása a kulcsa.