A kutatás a norvégiai Røros térségében zajlott, amely kulturális világörökségi helyszín státusza mellett jelentős ökológiai értékkel is bír. A vizsgálat célja három odúköltő madárfaj – a széncinege (Parus major), a kormos légykapó (Ficedula hypoleuca) és a kerti rozsdafarkú (Phoenicurus phoenicurus) – élőhelyhasználatának, fészekodú-használatának és esetleges versengésének feltárása volt. A több mint 25 évet felölelő adatgyűjtés során 1500-nál is több fészkelést dokumentáltak 200 mesterséges odúban. A 2024-es terepmunka során rögzítettem a fészkelések állapotát, gyűrűztem és mértem a fiókákat, valamint figyeltem fejlődésüket. Az eredmények kimutatták, hogy a madarak által gyakrabban választott odúk jobb minőségű költőhelyeknek bizonyultak és a foglaltsági arány pozitívan korrelált a fészekalj méretével, a fiókák növekedésével és a sikeres kirepüléssel. A vizsgálat hangsúlyozza, hogy a mesterséges odúk elhelyezésének tervezésénél figyelembe kell venni a fajok igényeit és a versengés csökkentését. A hosszú távú természetvédelmi cél a megfelelő minőségű élőhelyek biztosítása és a környezeti változások folyamatos nyomon követése.