Diplomadolgozatomban célkitűzésként állítottam fel, hogy csődelőrejelző modelleket mutassak be elméleti és gyakorlati szinten, melyhez az általam kiválasztott öt élelmiszer kiskereskedelemmel foglalkozó vállalkozást alkalmaztam. Dolgozatom első fejezetében a csődeljárás elméleti vonatkozásait ismertettem, először bemutattam a csődeljárás folyamatát, valamint kitértem annak jogi és számviteli vonatkozásaira is. Részletesen ismertettem a különböző eljárások mutatószámait, képleteit, valamint kiértékelési szempontjait. A vállalkozások éves beszámolóinak öt évet felölelő adataira alkalmaztam ezeket a modelleket. A működő vállalatok esetében azt vizsgáltam meg, hogy a 2011 és 2015 közötti időszakban a különböző eljárások hogyan ítélik meg a tevékenységüket és működésüket, utalnak-e a modellek fizetési nehézségek kialakulására, jeleznek-e előre kiküszöbölhető problémákat. Következtetéseim alapján nem szabad csupán egy eljárásra hagyatkozni, más modellt is célszerű mellette alkalmazni, és az eredményeket együttesen értékelni. Mindezeknek célja, hogy a fizetésképtelenség veszélyét időben kiküszöböljék az által, hogy az esetlegesen felmerülő problémákat feltárják és megoldják a pénzügyi gondok elhárítása érdekében.