Szakdolgozatomban a testvérség motívumát és szimbolikáját vizsgáltam a gyermekirodalomban, elemezve annak szerepét a gyermeki személyiségfejlődésben. A kutatás során egy népmesét, egy klasszikus műmesét és egy kortárs alkotást hasonlítottam össze pszichológiai és pedagógiai szempontok alapján. Megállapítottam, hogy míg a népmese az egyetemes érési folyamatokat modellezi, a modern művek a mindennapi krízisekre, például a „trónfosztásra” és a regresszióra fókuszálnak. Az elemzés rávilágított, hogy a testvéri szövetség gyakran krízishelyzeteken keresztül mélyül el, a támogató szülői attitűd pedig kulcsfontosságú a szorongások feloldásában. A szerint a mesék szimbolikus nyelvezete segít a családi hierarchia megértésében és az érzelmi stabilitás elérésében. Eredményeim módszertani segítséget nyújtanak az óvodai nevelési gyakorlat számára.