A könyv célja, hogy a nemzeti irodalomtörténet részeként számon tartott önéletrajzi műveket megszólíthatóvá tegye a kánonok átrendeződésének időszakában, az elbeszéléspoétika, a retorika s az irodalomtudomány interpretációs fordulatát kísérő nyelv- és szubjektumelméleti belátások mérlegelésével. A kötet - többek között Esterházy Péter, Kassák Lajos, Márai Sándor, Németh László önéletrajzi fikcióit vizsgáló - műértelmezései újratárgyalják, s végigviszik a kidolgozott elméleti szempontrendszert.