Kertész Gábor István Fájdalomcsillapítás a fogászati gyakorlatban Összefoglalás

Az emberek többsége már legalább egyszer biztosan átélte a fogfájás kellemetlenségeit. Ezen fájdalom csillapításának módszerei a történelem során rengeteget fejlődtek. A fájdalomcsillapítás történhet farmakológiai és nem farmakológiai úton. A fájdalomcsillapítás módszerei közül a nyugati medicina leginkább a gyógyszeres kezelést preferálja. Ebbe a csoportba tartoznak a fogászatban is gyakran alkalmazott nem szteroid gyulladásgátlók és non-opioid analgetikumok. Az NSAID-ot széles körben alkalmazzák a fogorvosi gyakorlatban fájdalomcsillapításra és duzzanat kezelésére. Hatásmechanizmusuk a ciklooxigenáz, és ezen keresztül a prosztaglandinok szintézisének gátlása. Kitűnő fájdalomcsillapító hatásukat beárnyékolják mellékhatásaik, melyek közé tartozik a hányinger, emésztési zavarok, GIT fekélyek, agranulocitózis, aplastikus anaemia és vesekárosodás. Gyógyszerinterakciók tekintetében számos vérnyomáscsökkentő szer (főleg ACE-gátlók, béta-blokkolók, diuretikumok) jöhetnek szóba, melyek hatását az NSAID-k csökkentik. A helyi érzéstelenítés egy másik lehetséges eljárás, aminek a segítségével a fájdalominger tovaterjedését, és ezáltal a fájdalomélmény kialakulását akadályozzuk meg átmenetileg. Még ugyanennél a csoportnál maradva említést tehetünk a bódításról és az általános érzéstelenítésről (altatás) is. Nem farmakológiai lehetőségek is ismertek. Léteznek különböző viselkedést módosító technikák. A hipnózis, az akupunktúra, az elektromos anesztézia (TENS) és egyéb alternatív módszer is választható lehetséges terápiaként. Ezek még nem terjedtek el széles körben, de a betegek igénye, valamint a folyamatosan, dinamikusan fejlődő, az alternatív megoldásoktól el nem zárkózó orvostudomány előbb-utóbb a gyógyszeres kezeléssel egyenértékűvé emelheti ezeket a módszereket.