Huge amount of literature has been published in recent years on topic of generation research but of varying quality. There is a significant interest in the topic, although an increasing amount of contradictory and methodologically questionable results have come to light. People develop prejudices and beliefs based on popular media, which could be counterbalanced by scientific works, but there is a noticable amount of thorough criticism against them. It is still a question, whether generation is the proper response to certain phenomena or we have just „generated” it and most charachteristics are rather related to age or life span? Cautious research is complicated and lengthy, therefore many either choose to perform superficial research or to go so in-depth that does not allow answering problems and return to just individual differences. Some conclude by refusing the generational approach altogether. In these circumstances a kind of „responsible” generational research is to be suggested, which turns from dead ends to the scientific way and finally tries to find „ration in generations” keeping in mind all the criticism of the approach. I summerize cosiderations in my work to find this right direction.

A generációkutatás témakörében az elmúlt években nagy mennyiségű – ugyanakkor változó minőségű – írás született. A téma iránt töretlen az érdeklődés, noha egymásnak egyre inkább ellentmondó és módszertani szempontból is megkérdőjelezhető eredmények látnak napvilágot. A médiából tájékozódás nyomán az emberekben előítéletek, hiedelmek alakulnak ki, amelyeket tudományos igényű munkák ellensúlyozhatnának, ám ezekkel szemben számos, megalapozott kritika vonul fel. Mindmáig kérdés, hogy a generáció válasz-e egyes jelenségekre, vagy ezt csak „generáltuk” magunknak és a háttérben például életkor-függő, vagy az emberi életciklushoz kötődő jellegzetességek lapulnak? A körültekintő kutatás bonyolult, hosszadalmas, ezért sokan felszínes vizsgálatokat végeznek, vagy épp túlzottan elmélyedve nem tudják megválaszolni a problémákat, visszajutnak az egyéni különbségekhez, esetleg teljesen el is vetik a generációs megközelítést. E helyzetben leginkább egyfajta „felelős generációkutatás” javasolható, amely a már bejárt tévutak helyett a tudományos megalapozottság felé fordul és a megközelítés kritikáit is szem előtt tartva igyekszik megtalálni végre a „rációt a generációkban”. Munkám ezen irány megtalálásához összegzi a szempontokat.