A dolgozat azt vizsgálja, hogy a gyógypedagógia terén van-e helye a zenének, a zenei nevelésnek, építünk-e a zene fejlesztő hatására, kihasználjuk-e a transzfer kínálta lehetőségeket. A diplomamunka két nagy tartalmi egységből áll, az első rész a tudományos szakirodalmi hátteret mutatja be, a második pedig annak a gyakorlati megvalósulását, formáit vizsgálja. Megismerhetjük a gyermek általános fejlődését, az atipikusan fejlődő, fogyatékossággal élők jellemzőit és a zene, mint alternatív terápiás eszköz lehetőségeit a személyiség és kognitív képességfejlesztésben, a mozgásfejlesztésben. Képet kapunk arról, hogy a zenei nevelést minél korábbi életkorban kell elkezdeni ahhoz, hogy hatásából úgy profitáljanak már az egészen kicsik is, hogy iskolakezdésre a megfelelő képességekkel rendelkezzenek. A szakdolgozat bemutatja a különböző zeneterápiás modellek céljait, eszközeit. A kutatás során azt vizsgáltuk, hogy az Egységes Módszertani Intézményekben, a fogyatékos tanulók nevelése, oktatása során hogyan valósul meg a zenei nevelés. Milyen keretek és korlátok között folyik az ének-zene oktatás, mi az elsődleges célja a zenei nevelésnek, milyen lehetőségek vannak a hangszeres oktatás tekintetében. A vizsgálatban azt kívántuk bizonyítani, hogy a zenei játékok pozitívan befolyásolják a motoros-, kognitív-, érzékszervi-, verbális és nonverbális kommunikációs-, és szociális készségek fejlődését. A hipotézisek bizonyítását dokumentumelemzés, interjúk és hospitálási tapasztalat segítették.