A dolgozatom elején fontosnak tartom, hogy mindenképpen szót ejtsünk a szakszervezet fogalmáról, illetve annak jogi természetéről. A munkajogviszony sajátos alá-fölérendeltségi struktúrája magában hordozza a munkáltató hatalmi túlsúlyát, ezért megkerülhetetlen volt a jogalkotó számára többek között, hogy a munkavállalók érdekeit védő, előmozdító társadalmi szervezetet deklaráljon. A szakszervezetek az individuális munkajoggal szemben a kollektív munkajog talaján állnak és a már említett munkáltatói hatalmi túlsúly ellenpontozásának eszközei. A kollektív munkajog rendeltetése, hogy hozzájáruljon a munkaviszony alanyai közti hatalmi kiegyenlítődéshez, melynek eszköze elsősorban a szakszervezeti szervezkedés és a kollektív alku szabadsága, amelyek minden munkavállalót megillető alapjognak tekinthetők. A kollektív tárgyalások eredményeként létrejövő kollektív szerződés a munkaügyi kapcsolatok egyik fő eleme, míg a munkavállalók munkahelyi részvétele a másik. A munkavállalók szociális és gazdasági érdekeinek védelme, továbbá a munkabéke fenntartása érdekében a 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) szabályozza a szakszervezet, az üzemi tanács és a munkáltatók, vagy érdek-képviseleti szervezeteik kapcsolatrendszerét. Ennek keretében biztosítja a szervezkedés szabadságát, a munkavállalók részvételét a munkafeltételek alakításában, meghatározza a kollektív tárgyalások rendjét vagy a munkaügyi konfliktusok megelőzésére, feloldására irányuló eljárást.