Ferenczy Károly a magyar festészet egyik megújítója. A Rómában, Münchenben és Nápolyban tanult festő Párizsban Bastien-Lepage finom naturalizmusának hívévé szegődött, majd a századforduló szimbolikus és szecessziós törekvéseit tette magáévá. 1896-ban művésztársaival Nagybányára érkezett, ahol a plein air festészet legjobb hagyományait folytató művészeti mozgalom vezéralakja lett. Leghíresebb művein, a Háromkirályok menetén, a Józsefet eladják a testvérei vagy a Hegyibeszéd címűn az impresszionizmus bizonyos megoldásai csillannak fel. A művésztelep meghatározó figurájaként valamint a Képzőművészeti Főiskola tanáraként egyaránt nagy hatást gyakorolt a modern magyar művészet alakulására.