A könyv nyelvünk egyik, a történelmi idők homályába visszanyúló gyökerét kutatja fel. Bemutatja, hogy a Nílus völgyében az első írásos emlékek megjelenésétől kezdve tisztán agglutináló, nyelvünk szerkezetével szinte azonos felépítésű, számunkra ma is jól érthető nyelven írtak, beszéltek és számoltak. Segítségével a Nílus-völgyi hieroglifákat a magyar nyelv ősén közvetlenül lehet, és ezen túl éppen ezért kell is olvasni. A tételt a szerző az eddig félreismert és megoldatlan 4000 éves szöveges példák, a királykörök megfejtésével, nyelvünk és az ősnyelv azonosságaival, valamint a legcsodálatosabb királykörrel, a Szent Korona eddig ismeretlen egyiptomi méreteivel igazolja.