Dolgozatomban az arthritis psoriatica specifikus jellegzetességeinek a törésekkel és elesésekkel való összefüggését vizsgáltuk. A vizsgálatunkba 61 PsA-ban szenvedő beteget vontunk be, akik megfeleltek a CASPAR szerinti PsA klasszifikációnak. A 69 beteget tartalmazó kontroll csoport életkor szerint illesztett, osteoporosis szűrés céljából csontsűrűség mérésre beutalt betegek közül került random módon kiválasztásra. A két csoport nem különbözött szignifikánsan egymástól az életkor, a BMI és az elesésekre hajlamosító tényezők (látászavar, egyensúlyzavar) tekintetében. Vizsgálatunk alapján a BMD, a törési rizikó és a PsA betegségspecifikus jellemzői között statisztikailag szignifikáns összefüggést nem találtunk. A PsA és kontroll csoportot magába foglaló teljes populációt vizsgálva a csökkent csontdenzitás fennállása a PsA diagnózisával függött össze, és fordítva korrelált a BMI-vel. A PsA csoportban az alacsonyabb (osteopenias vagy osteoporotikus tartományba eső) vertebralis vagy femurnyakon mért BMD szignifikánsan gyakoribb volt, mint a kontroll csoportban. A FRAX segítségével kiszámolt törési rizikó a major osteoporotikus törésekre nézve nem mutatott érdemi különbséget a PsA és a kontroll csoport között. Ezzel szemben a csípőtáji törési rizikó szignifikánsan nagyobb volt a PsA betegek körében, mint a kontrollok között. A prevalens törések száma a PsA csoportban szignifikánsan magasabb volt, mint a kontrollokban. Eredményeink alapján a PsA alapvetően hajlamosít a csökkent csontdenzitásra, az elesésekre és az ezzel kapcsolatos törések kialakulására. A PsA-ban szenvedő betegekben elsősorban az idősebb és az alacsonyabb testtömegű betegek esetében kell számolnunk osteoporosis kialakulásával. Az idősebb, késői kezdetű psoriasisban szenvedő betegek hosszabb betegség fennállás és hajas fejbőr, illetve hajlati érintettség esetén különösen veszélyeztetettek a kis energiájú csonttörések szempontjából, ezért náluk a rendszeres BMD mérés és a primer prevenció elkezdése erősen megfontolandó.