Poszttraumás növekedés és az élet értelmének megélése azok körében, akik a Covid-19 járvány idején a magyar egészségügyben dolgoztak, illetve dolgoznak

Abstract

Munkám során az egészségügyi dolgozók Covid-19 pandémia által okozott nehézségeivel foglalkoztam, olyan módon, hogy az elhúzódó stressz, esetleg az átélt traumatikus események miként függnek össze azzal, hogy hogyan élik meg életük értelmét. Arra kerestem a választ, hogy az élet értelmének keresésében és megélésében mutatkozó különbségek hatással vannak-e a stresszhelyzetekkel való adaptív megküzdésre, esetleg a poszttraumás növekedésre. Nagy hangsúlyt fektettem a dolgozat megírásánál a trauma és a stressz releváns ismereteinek beemelésére. Hipotéziseimet a poszttraumás növekedés, az élet értelmének megélése, keresése, valamint a stresszhelyzetekkel szembeni protektív faktorok köré építettem. Rámutattam, hogy az egészségügy mely területén volt nagyobb mértékben kimutatható a posztraumás növekedés a Covid-19 kapcsán, illetve megvizsgáltam a feltételezést, hogy nagyobb veszteségben való érintettség, nagyobb növekedést von maga után. A felállított öt hipotézisem közül néhányat igazoltam, másikakat elvetettem.