A szerző életművének csúcspontja ez a dialógus. Az inkvizíció börtönében, 1602-ben írt államelmélet és államelméleti utópia szervesen beleillik a filozófia történetének nagy állambölcseletei sorába. Napvárosban mindenki dolgozik, a termelt javakat a szükségletek szerint osztják el, közös vallás van, mely semmiben sem hasonlít a tételes kereszténységhez, nincs magántulajdon, árucsere, a hatalom, az irányítás a tudósok kezében összpontosul. Ez a viszonylag egyszerű, kommunisztikus struktúra azonban nem önmagában tekintendő, hanem abban a kontextusban, amelyben keletkezett, és nem az utópisztikus és egyéb szocializmusokkal vetendő egybe, hanem az államelméleti alapfogalmakat tisztázó munkákkal.