A diagnózisközlés hatásai a fogyatékos gyermek elfogadásában

Abstract

A fogyatékos gyermek megérkezése a családokba szokatlan és legtöbbször váratlan helyzet, amelyre nincsennek kellőképpen felkészülve a szülők. A szakdolgozat legfőbb célkitűzése az volt, hogy kiderüljön, hogy a szakirodalmak által felállított kép a diagnózisközlő szakemberekről, valóban ennyire sok hiba és bizonytalanság veszi-e körül őket. A szülők szempontjából pedig arra voltunk kíváncsiak, hogy a már korábban említett gyászfeldolgozás folyamata (Küblre-Ross,1988) miként jelent meg esetükben. A téma körül járására a legalkalmasabbnak egy saját interjú kérdéssor készítése bizonyult, a részvevőkkel személyes találkozásokon került sor az interjúk felvételére. A válaszokból kirajzolódik, hogy a diagnózisközlés és azzal kapcsolatos attitűdök az évek során hasonlóak maradtak, a legidősebb megkérdezett személy 89 éves a legfiatalabb 37 éves, a közlés módja és hozzáállása között elmondható, hogy nincs különbség annak ellenére, hogy évtizedek teltek el a két közlés között. Az alanyok elmondása alapján beigazolódtak a szakemberekkel kapcsolatos felvetések, miszerint gyakran a helytelen formában közlik a diagnózist. Abban sincs különbség, hogy az anyák érzelmei évek múltán is hasonlóak, ha a fogyatékosságról beszélnek, hiszen az idősebb interjúalanyok és a fiatalabbak is hasonló reakciókat mutattak egy-egy kérdés alkalmával. A szakemberek segítsége leginkább a gyermekekre fókuszálnak és kevesebb esetben valósult meg a válaszadók körében is, hogy a szülőket érzelmileg támogatták.