Az 1985- ös Közoktatási Törvény azáltal, hogy megszüntette a szakfelügyeleti rendszert, már nem gyakorolt kontrollt az ellenőrzés felett. Az intézményvezetők feladata volt a tantestületi, nevelőtestületi tagok munkájának szabályozása, kontrollja, mely látszólag kiszolgálta az igényeket, de erőteljesen érvényesült a szubjektivitás, hiszen nem közös szakmai értékeken alapult. A Köznevelési törvény bevezette a tanfelügyelet rendszerét. Azt tapasztalom, hogy a pedagógusok tartanak a felügyelettől, mert az ellenőrzés mindig feszültséggel jár, illetve az elvárásrendszer bármennyire adott, mégis szubjektívnek ítélik. Az általam kidolgozott kérdéssorból próbálok erre fényt deríteni. Dolgozatomban a pedagógiai szakmai ellenőrzés történeti előzményeit, majd törvényi hátterét világítom meg, majd elemzem az országos pedagógiai szakmai ellenőrzés elemeit, annak sikerkritériumait. Empirikus vizsgálattal mérem fel az intézményemben dolgozó pedagógusok tájékozottságát, hozzáállását a pedagógiai – szakmai ellenőrzés rendszeréhez, illetve megvizsgálom a köznevelési szakértő szerepének hatását a pedagógusok munkájának fejlesztésében. Dolgozatomban feltártam a közoktatási szakértők tapasztalatait a felügyeleti munkával kapcsolatban, illetve összevetettem ezt a pedagógusok véleményével, s a szerzett tapasztalatokat beépítem egy intézményi dokumentumba.