A schizophrenia egy komplex, heterogén, progresszív lefolyású pszichiátriai betegség. Kialakulásában a genetikai faktorok mellett a környezeti hatások is kiemelt szerepet játszanak. A dopaminerg ingerületátvitel patológiája felel javarészt a pszichotikus tünetekért, de újabb kutatások egyéb pályák, főleg a glutamáterg és szerotonerg neurotranszmisszió hozzájárulását is hangsúlyozzák. Jelenleg a kezelés alapját az antipszichotikumok jelentik, melyeket manapság már három csoportra osztanak fel: első, második és harmadik generációs gyógyszereket különböztetünk meg. Mind a dopamin D2/3-receptorokon keresztül fejtik ki hatásukat: az első és második generációs szerek antagonizmus, a harmadik generációsok parciális agonizmus révén; a pozitív tünetek csökkentésében igen hatékonyak, azonban a negatív és kognitív tünetek javításában eddig kevés biztató eredmény született. Diplomamunkámban általános áttekintést nyújtok a schizophrenia legfőbb ismérveiről az epidemiológiáján át a kimenetelig, majd komplex patofiziológiájának tárgyalásán keresztül az eddigi felfedezések segítségével szemléltetem az újabb típusú antipszichotikus szerek működési elvét, hiányosságait. A már említett harmadik generációs antipszichotikumként számon tartott aripiprazole, cariprazine és brexpiprazole farmakológiáját részletesebben is ismertetem.