Napjainkban az irodalmi művek film és sorozat formájában történő adaptálása nagy népszerűségnek örvend. Egyre több közkedvelt könyv történetét viszik vászonra, ám ez nem csak a friss bestsellerekre igaz. A rendezők vissza-visszanyúlnak olyan régi klasszikusokhoz is, mint Lewis Carroll Alice Csodaországban (1865) és Alice Tükörországban (1871) című kötete. Dolgozatomban Lewis Carroll Alice-meséinek három általam választott adaptációját vizsgálom, ezen belül is azt, hogy az eredeti kötetekben megjelenő négy jellegzetes motívum (a kártyák, a sakk, az ételek és az idő) milyen új jelentéstartalmakkal telítődik a különböző feldolgozásokban. Valamint azt, hogy ezeknek a módosításoknak az ellenére is sikerül-e az adaptációknak megőriznie az alapmű lényegét és üzenetét.