A nevelési-oktatási intézménybe járó gyermekek, tanulók közül nagyon sokan küszködnek tanulási zavarral. Napjainkban az iskolás gyerekek 4-5 százalékát érinti a tanulási zavar, aminek a feltárása legalább olyan fontos, mint a probléma tényének megállapítása. A tanulási zavarral küzdő gyermek nem tud helytállni az iskolában, ha nem ismerik fel gondjait, és nem kap megfelelő segítséget leküzdésükhöz. Nagyon fontos lenne, hogy a tanulási zavarral küzdő gyermekeket minél hamarabb kiszűrjük, ezzel növelve a javulási tendenciát. Ma már egyre többet tudunk az olvasás-, írás-, számolási zavarok okairól és megelőzéséről, illetve a korrekciós lehetőségekről. A pedagógusok hozzáférhetnek a szakirodalmakhoz, maguk is sokat tehetnek az egyénre szabott eljárások alkalmazásával a tanulókért. A tanulási zavarral küzdő gyermekek megsegítése azért igen összetett feladat, mert együtt kell, hogy dolgozzon az osztálytanító, a tanár, a szülő, a gyermek és a gyógypedagógus, fejlesztőpedagógus. A pedagógus felkészültsége, hozzáállása rendkívül fontos, hiszen nagyon sok múlik a munkáján, hiszen a gyermekek motivációja, a tanuláshoz való viszonya nagymértékben függ a pedagógus-gyerek viszonytól. A tanulási zavarral küzdő gyermekek csak akkor tudnak képességeiknek megfelelő szinten teljesíteni, ha a pedagógusok speciális módszereket alkalmaznak velük. Egyetemi tanulmányaim során sokféle információt hallottam a tanulási zavar okairól, tüneteiről és felismeréséről. Szakdolgozatomban a tanulási zavarok típusait, tüneteit szeretném bemutatni szakirodalom segítségével, majd az általános iskolában dolgozó pedagógusok körében elvégzett vizsgálatban arra a kérdésre keresem a választ, hogy a tanítóknak és tanároknak milyen ismeretei vannak, mennyire jártasak a fogalmakban, a tanulási zavarok témakörben, és milyen módszereket alkalmaznak a tanulási zavarral küzdő gyermekeknél.