Dolgozatom témája a középkori kolostori könyvtárak bemutatása, megismertetése. Eco regénye ehhez nyújt- többek között - olvasóinak részletekbe menő segítséget. Bár a regény kora a XIV. század elejéhez kötődik, én áttekintettem az V-VI századtól a XIV. századig a kolostorok és könyvtáraik fejlődését. Ez az a korszak - a reneszánszig -, mikor csak kevesek ismerhették az írás¬ - olvasás tudományát Európában. A bűnügyi regénynek tűnő műben káprázatos művekkel teli, labirintus nagyságú, rendszerezett raktározású kolostori könyvtárral ismerkedünk meg. És amikor azt halljuk néha, hogy sötét középkor, akkor mit gondoljunk ezek után? Ha annyira sötét ez a kor, akkor hogyan lehettek ilyen műveltek a szerzetesek, könyvtárosok? Miért van ennyi ókori „pogány” mű a könyvtárban? Mi a céljuk velük? Hogyan szerzik be a rengeteg kódexet a könyvtárak? Hol és hogyan tárolják a megszerzett dokumentumokat? Ismeretes a regényből, másolóműhelyek is működtek ezeken a helyeken, melyek szorosan kapcsolódtak a könyvtár tevékenységéhez. Kik, mivel dolgoztak ott? Mennyi idő kellett egy-egy könyv lemásolásához? Milyen írással másoltak? Olvastak-e a szerzetesek? És ha olvastak, akkor milyen módon? Hogyan kölcsönöztek, meddig lehetett náluk a könyv? Akkor is történtek - egyházi berkeken belül is - könyvlopások? Vajon így történtek ezek a valóságban is? Mi volt a feladata az akkori könyvtárosnak? Ezekre a megválaszolatlan kérdésekre szeretnék választ keresni a híres olasz író műve kapcsán. Mindezek előtt szeretném Eco életét bemutatni. Majd a harmadik fejezetben az író esztétikai értékrendjében kísérlem meg elhelyezni a regényt. A negyedik fejezetben a regény jeleit próbálom bemutatni. Az ötödik fejezetben a középkor technika-, művelődés- és filozófiatörténeti hátterét elemzem. Külön alpontba kiemeltem a bencés kolostorok történetét.