A lymphocyta-monocyta arány prognosztikai szerepének vizsgálata akut, nem traumás agyállományi vérzett betegekben

Abstract

Az akut nem-traumás agyállományi vérzések a cerebrovascularis kórképek kevesebb, mint 20%-át adják, a klinikai eseményt követő mortalitás és a súlyos maradandó rokkantság azonban lényegesen magasabb, mint a sokkal gyakoribb akut ischemias stroke-ot követően. Az agyállomány bevérzése okozta strukturális károsodás mellett másodlagos agykárosodás jön létre részben lokális, részben szisztémás immunreakció következtében, mely gyulladásos sejtek invázióját eredményezi a perihematomalis agyszövetbe, további sejtpusztulást előidézve. A lymphocyta-monocyta arány (LMR) ennek a másodlagos gyulladásos folyamatnak lehet egy potenciális biomarkere. A kutatásunk célja volt az akut nem-traumás agyállományi vérzett betegek felvételi laborvizsgálatában fellelhető vérkép eredményeit áttekintve megvizsgálni, hogy az LMR felvételi szintje befolyásolja-e a klinikai kimenetelt. Eredmények: A kedvező és a kedvezőtlen kimenetelt mutató csoport LMR értékeit összevetve, az szignifikánsan magasabb volt a kedvező kimenetelt mutató csoportban (medián, IKT 3,06(2,53-4,52) vs 2,84(1,93-4,20); p=0,033). Többszörös logisztikus regresszióval azt találtuk, hogy az LMR érték a kedvező klinikai kimenetel független prediktora (EH: 0,657; 95%MT:0.524-0.823; p<0.001). Következtetés: Az LMR érték a rutin vérkép vizsgálat alapján meghatározható, így könnyen hozzáférhető, olcsó és egyben ígéretes biomarker, melyet már az akut, nem-traumás agyállományi vérzett beteg felvételekor használhatunk a klinikai kimenetel megítélésére.