Az izomdiszmorfia mai napig egy kevéssé kutatott területnek számít, hiszen egy viszonylag modern testképzavarról beszélhetünk. Ebből fakadóan érdemesnek tartottam megvizsgálni a korábban már mért változókat, mint például a prevalenciát, a nemek arányát, az életkort, az iskolázottságot, a szteroidhasználatot és a testedzésfüggőséget. Ezen mérésekből a prevalencia (10.8% a fokozott kockázatú populációban), az életkor (nem találtam összefüggést az életkor és az izomdiszmorfia között) és a szteroidhasználat (nem volt szignifikáns különbség jelenlegi, és a múltban szteroidozók között) szolgált viszonylag meglepő eredménnyel. A vizsgálatom második részében azt vizsgáltam, hogy az izomdiszmorfiások nemi életének minőségében vissza tükröződik-e a testtel való elégedetlenségük. Az erre vonatkozó hipotézis beigazolódott, hiszen a legtöbben átlag alattinak minősítették a nemi életüket. Továbbá mivel a párválasztási érettség magában foglalja a reális önértékelést, úgy gondoltam, hogy az izomdiszmorfiások inkább egyedülállók lesznek, ez szintén igaznak bizonyult.