A légiközlekedés az elmúlt évtizedekben alapvető változáson ment keresztül: míg korábban elsősorban a gazdasági és társadalmi elit privilégiuma volt, mára a tömeges, gyors és megfizethető nemzetközi mobilitás egyik legfontosabb eszközévé vált. Ezzel párhuzamosan a légi utasok száma is ugrásszerűen megnőtt, ami új kihívások elé állította az Európai Unió jogalkotását és fogyasztóvédelmi politikáját. A légiutasok jogainak védelme – különösen a járatkésések, járattörlések és beszállás megtagadása esetén – az egyik legfontosabb területté vált az uniós fogyasztóvédelemben. Az Európai Parlament és a Tanács 261/2004/EK rendelete mérföldkőnek tekinthető ezen a területen, hiszen egységes és kötelező érvényű szabályozást hozott létre az uniós tagállamokban működő légifuvarozókra nézve. A Rendelet célja kettős: egyrészt biztosítani az utasok alapvető jogait, másrészt meghatározni azokat a kompenzációs és segítségnyújtási kötelezettségeket, amelyeket a légitársaságoknak teljesíteniük kell a szolgáltatásuk elmaradása vagy hibás teljesítése esetén. Dolgozatom célja a 261/2004/EK rendelet légiutas-jogokra vonatkozó szabályozási rendszerének részletes bemutatása, különös tekintettel a gyakorlatban felmerülő problémákra, az Európai Unió Bíróságának jogértelmezési gyakorlatára, valamint a szabályozás továbbfejlesztésének lehetőségeire. A vizsgálat során kitértem a rendelet alkalmazásának feltételeire, a légifuvarozók kötelezettségeire, a rendkívüli körülmények értelmezésére, valamint az utasok igényérvényesítési lehetőségeire is. A dolgozat külön fejezetet szentel az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatának, amely jelentős szerepet játszik a Rendelet dinamikus értelmezésében, és hozzájárul a jogegység fenntartásához a tagállamok között. Emellett saját javaslatokat is megfogalmazok a szabályozás átalakítására és pontosítására annak érdekében, hogy az jobban tükrözze a gyakorlati működés során felmerülő kihívásokat, és kiegyensúlyozottabb módon érvényesítse az utasok, illetve a légitársaságok érdekeit.