A szakdolgozat a magyar büntetőpolitika alakulását vizsgálja a rendszerváltástól napjainkig, különös tekintettel az alkohol- és drogfogyasztás, valamint a hajléktalanság büntetőjogi kezelésére. Bemutatja, hogy az 1990-es évek jogállami, mérsékelt szemléletét fokozatosan felváltotta egy szigorodó, kriminalizációra épülő büntetőpolitika. A dolgozat elemzi a kormányzati ciklusok hatását, különösen a 2010 utáni időszakot, amikor a rendészeti megközelítés és a közrend védelme kiemelt szerepet kapott. Rámutat arra, hogy több alapvetően szociális probléma büntetőpolitikai keretbe került, ami eltolta a hangsúlyt a prevenciótól és az ellátórendszerektől. A kutatás nemzetközi összehasonlításban is vizsgálja a hazai tendenciákat, külön figyelmet fordítva az ártalomcsökkentés és a kriminalizáció dilemmáira. Következtetése szerint a szigorodó büntetőpolitika a vizsgált területeken nem bizonyult hatékonynak, és hosszú távon a szociálpolitikai megoldások eredményesebbek lehetnek.