Bibliai ihletésű legendákkal indul Rilke elbeszéléssorozata: a világ teremtésével, a Golgota drámájával. Innen jut el az itáliai reneszánsz, a pravoszláv népélet megrendítő jelenteiig, hogy záródarabján saját jelene, a tizenkilencedik századvég légkörét idézze föl. Kettős szál fűzi össze történeteit: a láthatatlan s mindenütt jelenvaló Isten sugallata és az ösztönösen felé forduló, gyermeki ámulat. Ezt a sugárzón tiszta tekintetet, a gyermekkorét, haláláig megőrizte a költő. Isten-élménye, teljes életművének sorsszerű meghatározójaként, újra meg újra visszakísért.