A szakdolgozat Budapest agglomerációjában, a Szentendrei-sziget településeit vizsgálja a sajátos nevelési igényű gyermekek ellátási lehetőségeinek kapcsán, fókuszálva a családok nehézségeire, az integrációs lehetőségekre a vizsgált településeken. A téma időszerűségét a rohamosan növekvő lakosságszám, ezzel egyetemben növekvő SNI gyermekek létszáma és az integrált oktatás tárgyi-személyi feltételeinek kérdéses megléte adja. A dolgozat elméleti része bemutatja a szakterminológiák változásait, a törvényi szabályozásokat, a gyógypedagógiai intézményes nevelési rendszer alakulásán keresztül a jelenleg hatályos törvényi szabályozásokat, SNI irányelveket és Nemzeti alaptantervet. A felállított négy hipotézis a lokális környezeti elhelyezkedésből adódó integrációs folyamatokat, interperszonális kapcsolatok alakulását, információáramlást és tájékoztatást, illetve az intézményi támogatások alakulását térképezik fel. A vizsgálatot a települések bemutatása előzte meg, mely szükséges az interjúk értelmezéshez, melyek pedagógusokkal-gyógypedagógusokkal és SNI gyermeket nevelő szülőkkel kerültek felvételre a vizsgált településeken egyenlő számban. Az elemzések alapján az SNI tanulók törvényben foglalt jogai teljesülnek iskolai kereteken belül, azonban legfontosabb eredményként mutatkozott meg, hogy a térségben a koragyermekkori intervenció gyakorlatilag nem valósul meg. A dolgozat eredményeként javasolt a települések összefogásának kialakítása a sajátos nevelési igényű gyermekek és családok tekintetében, szülőcsoportok kialakításával. Az intézmények és szülők közti kommunikáció optimalizálása az integrációs megítélést pozitívan befolyásolná. Legfőbb konklúzió a térségben megjelenő bölcsődék koragyermekkori intervenciós szerepének hangsúlyozása, kialakításának előmozdítása.