A glioblasztóma egy rendkívül rossz prognózisú agytumor, amely az egyik leggyakoribb és legagresszívabb daganattípus. Az utóbbi években végbement rákkutatások és azok fejlesztésének ellenére, a glioblasztóma diagnosztizálása és kezelése továbbra is nagy kihívást jelent. Napjainkban alkalmazott standard kezelési eljárás, a Stupp-protokoll, amely magában foglalja a daganat lehető legteljesebb sebészeti reszekcióját, valamint megköveteli az azutáni sugárkezelés és temozolomid alapú kemoterápia együttes alkalmazását. A rákkutatás ezen területén, a további fejlesztések érdekében új diagnosztikai és prognosztikai biomarkerekre lenne szükség, bízva a hatékonyabb kezelések elérésében. A szakdolgozatomban ezekre a biomarkerek helyeztük a hangsúlyt. Igyekeztünk diagnosztikai jelentőséggel bíró miRNS-ek felkutatni. A miRNS-ek az egészséges emberi szervezetben is jelen vannak. Sejtjeink rendszeresen szintetizálják őket a különböző gének expressziós szintjének szabályozása érdekében. Azonban ezeknek a miRNS-eknek a génexpressziója is megváltozik tumoros környezetben. Szabályozó szerepük által, képesek a sejtek biológiai funkcióit úgy megváltoztatni, hogy azok a daganatos sejteknek kedvezzenek. A miRNS-ek up-és downregulációja tehát megváltoztathat alapvető sejtfolyamatokat, ezzel elősegítve a daganat kialakulását. A kísérletek során több miRNS expressziós szintjét vizsgáltuk glioblasztómás betegekből származó tumoros-, illetve kontroll agyszöveti mintákon, amelyek szignifikánsan megváltozott expressziós szintje asszociálható a glioblasztómával. A kutatáshoz a Debrecen Egyetem Idegsebészeti Klinikája szolgáltatta a szövet-,illetve plazmamintákat. A szövetek feltárását követően, miRNS-eket tartalmazó totál RNS-t izoláltunk 6 kontroll és 6 GBM-ás mintából azzal a céllal, hogy új generációs szekvenálás segítségével elvégezzük a miRNS-ek profilozását.