Szakdolgozatomban a hallássérült gyermekek bölcsődei integrációjáról és inklúziójáról esik szó. A hétköznapok során egyre inkább előtérbe kerülő kérdés a bölcsődei integráció folyamata, annak előnyei, illetve a nehézségei. Korábban az eltérő fejlődésű gyermekek spontán integrációval kerültek a bölcsődébe, segítségre szorultak, tanulási helyzetekben a teljesítményük alacsonyabb volt a hasonló korú társaiknál. Napjainkban a velük való foglalkozás módjáról és eszközeiről a bölcsődében dolgozó gyógypedagógus vagy utazó gyógypedagógus gondoskodik. A dolgozat a szakirodalmak alapján és az eddigi tapasztalatokon keresztül mutatja be, hogy milyen társadalmi változások hatására alakult ki a hallássérült gyermek bölcsődei integrált nevelése. Emellett az integráció és inklúzió fogalmak közötti jelentős különbségeket, továbbá a sajátos nevelési igénynek, mint fogalomnak a jelentését és kialakulását is ismerteti a dolgozat. A bölcsődés korú sajátos nevelési igényű gyermekek integrációjának, illetve inklúziójának a gyakorlatát a gyakorló intézményben folyó oktató-, nevelőmunkán és a nevelőszülőknél nevelkedő hallássérült gyermeken keresztül mutatja be a dolgozat. Az integráció során a cél a legkorábbi életkortól alkalmazott orvosi - egészségügyi és pedagógiai ellátás együttes alkalmazása, így a súlyos következmények csökkenthetők.