A múlt klímaváltozásai hatással voltak a paleokörnyezetre, amely változások kimutathatóak klímatörténeti indikátorokon keresztül. A paleokörnyezet klímaváltozásra adott válaszait jobban megértve, megjósolhatóak lehetnek a napjainkban tapasztalható globális klímaváltozás következményei. Ennek ismeretében megfelelő lépéseket tehetünk a következmények enyhítésére. Dolgozatom célja a lucfenyő tűlevelek, és a bennük található karakterisztikus fitolitok paleoklíma kutatásokban történő alkalmazhatóságának megalapozása. A luc (Picea abies [L.] Karst.) vizsgálata több okból is indokolt. Paleoökológiai szempontból releváns faj az északi féltekén a kora holocéntól kezdve. A Picea fajok állományai érzékenyek a klíma fluktuációkra; ázsiai, fahatáron élő fajaik természetvédelmi oltalmat élveznek. A tűlevelek vastag viasz- és kutikularétege időtállóvá teszi őket, ezért gyakran megtalálhatóak gleccsertavak és tőzegmohalápok fúrásmagjaiban. A luctű fitolitok könnyen felismerhetőek az üledék anyagában is, szubfosszilis levélszövetben is tanulmányozhatóak. A dolgozatban a lucfitolitok jelenlétét a tengerszint feletti magasság (tszfm) függvényében vizsgáltam, a Kárpátok három hegységéről származó, recens növényi mintákon. Hipotézisünk szerint kapcsolat mutatható ki a fitolit jelenlét és a tszfm között. A mintavételi helyeken hőmérsékleti adatrögzítőket is kihelyeztünk, hogy a fitolitképzéssel összefüggő hőmérsékleti hátteret minél pontosabban megismerhessük. Másik fontos paraméter a paleokörnyezeti rekonstrukciók során a sztómasűrűség, mivel a gázcserenyílások száma és a légköri CO2 parciális nyomása között inverz kapcsolat van. Célul tűztük annak tesztelését is, hogy alkalmazhatók-e a luctű sztómaszám értékei a paleokörnyezet jellemzésére. A tűleveleken számoltam a sztómákat a tszfm függvényében, alapul véve ehhez, hogy a tszfm növekedésével egyenes arányosan változik a légköri CO2 parciális nyomása. Eredményeim alapján a fitolitjelenlét a lucfenyő tűlevelében a tszfm növekedésével csökkenő tendenciát mutat abban a két hegységben, ahol a helyi adottságoknak megfelelően a bükk zónáig lehetőség volt mintát venni. Az alkalmazott számolási módszer eredménye rámutat arra, hogy a fitolitképzés érzékeny a termőhely mikroklimatikus különbségeire. Hipotézisünk érdemes további vizsgálatra és megerősítésre. A vizsgálat a számolási módszer finomításához is alapul szolgál. A sztómasűrűség értékek egyöntetűnek bizonyultak, így paleokörnyezeti vizsgálatokban alkalmazásuk nem javasolt.