A telemedicina ígéretes eszköztárat kínál a hagyományos orvoslás keretrendszerét kiegészítve. Már napjainkban is számos olyan megoldás honosodott meg a gyakorlatban, ami egyszerűbbé, gyorsabbá teszi a diagnosztikát, az ellátást, az utókezelést. A COVID- 19 pandémia okán a legtöbb ország rákényszerült a telemedicinális szolgáltatások bevezetésére, melyek közül több elem a hétköznapi gyakorlat része maradt. A telemedicinális módszerek alkalmazásával szemben támasztott legfontosabb kritérium, hogy az elvárt klinikai standardok változatlan formában teljesüljenek. Az ehhez szükséges jogszabályi keretrendszer kidolgozása folyamatban van, ezek érdemi tartalma a hagyományos ellátás során ismert betegjogokat és kötelezettségeket hivatott átültetni a telemedicinális térbe. A rohamosan bővülő technikai eszköztárnak köszönhetően megnyílt a lehetőség egy olyan szemléletváltásra az egészségügyben, mely a személyre szabott szolgáltatásokon keresztül a betegségek megelőzésében, korai felismerésében ölt testet. A fenti folyamatok legkiemelkedőbb katalizátorainak a testen viselhető szenzorokat és az áttörés előtt álló mesterséges intelligenciát tekinthetjük. A telemedicina már napjainkban is elterjedt az ellátás azon területein, ahol a személyes megjelenés hiánya az ellátás minőségét nem csorbítja. Mindezek mellett speciális esetekben a telemedicina az egyetlen lehetséges ellátási forma például a civilizációtól távol eső területeken vagy az űrhajósok esetében az űrállomáson, kutatók esetében az Antarktiszon. A távgyógyászat széleskörű alkalmazása előtt számos akadály áll. A magas eszközigény, bekerülési költség mellett a módszer elfogadottsága, az ehhez szükséges szemléletváltás elengedhetetlen a betegek, az ellátók, és a biztosítók irányából is. Ahhoz, hogy a telemedicina a standard betegellátás során még jelentősebb mértékben vegyen át feladatokat, nélkülözhetetlen a financiális feltételek biztosítása. A bekerülési költségek és a biztosított anyagi megtakarítás harmonizálásában szerepet játszik a telemedicinális eszköztár bővülő hozzáférhetősége, a gyártott szenzorok növekvő száma, ezek árának csökkenése. Hosszú távon a távgyógyászat lehetőséget teremt a szűkös egészségügyi humán erőforrás és infrastruktúra hatékonyabb felhasználására, a beteg egyéni igényeihez alkalmazkodó gyógymódok kiválasztásához.