Dolgozatom a zenei teljesítményszorongást vizsgálja zenei képzésben részesülő középiskolások körében. Mindezt kvalitatív fenomenologikus feltárásban félig strukturált interjúk segítségével, valamint kvantitatív eszközök bevonásával sztenderdizált kérdőívek formájában. Kutatásom arra keresi a választ, hogy miként csapódik le a zenei előadással járó stressz a zenészek személyes belső világában illetve, hogy ezek az élmények miként viszonyulnak az objektív mérések során szerzett tapasztalatokhoz, mennyiben különböznek a hazai átlagpopulációtól. A vizsgálatom célja annak feltárása, hogy milyen kapcsolat mutatható ki a zenei teljesítményszorongás valamint a reziliencia, a perfekcionizmus és a negatív megítéléstől való félelem között, különös tekintettel a zeneművészeti szakgimnazista tanulók és a zeneiskolai továbbképzős tanulók között fellelhető különbségekre. A téma fontossága abban rejlik, hogy a korábbi vizsgálatok eredményeiből jól látszik, hogy a lámpaláz a zenészek jelentős részét érinti, és már a fiatal zenészek körében is megjelenik a teljesítményszorongás. Éppen ezért fontos a zenét tanuló diákok és az őket tanító pedagógusok megfelelő edukációja a témában, melynek révén megelőzhetővé vagy hatékonyan kezelhetővé válna a zenei teljesítményszorongás, ezáltal megmentve megannyi zenei karriert.