Rohanó és gyorsan változó világunk fokozott terhet ró az emberekre. Alkalmazkodás, helytállás, az újabb kihívásoknak való megfelelés kidolgozott módszertant igényel az egyénektől. Az alkalmazkodás örökérvényű, minden területre kiterjedő eszköze a tanulás. Az ’élethosszig tartó tanulás’. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy van egy szakmánk, amivel egy életen át biztosítani tudjuk saját, és szeretteink jólétét, hanem folyamatosan fejleszteni kell önmagunkat. Ennek hiányában az egyén hamar periférián találhatja magát, ahol a munkanélküliség, kilátástalanság, a jövőbe vetett hit elvesztése érintheti az embert. Ez a jelenség nem válogat: kortól, nemtől, bármilyen hovatartozásra való tekintet nélkül válhatnak az áldozatává azok, akik nem tanulnak meg a gyors és hatásos reagálás képességével sikeressé válni. Az Európai Unió 1998-ban vázolta fel az Európai Foglalkoztatási Stratégiáját. Nagyratörő koordinációs folyamat - ami a foglalkoztatás bővítése és a munkanélküliség visszaszorítása érdekében indult el a tagállamokban- 2000 márciusában kiegészült a Lisszaboni Európai Tanács által elfogadott szerteágazó célokkal. A Lisszaboni Stratégia azt tűzte ki célul, hogy Európa legyen a világ legversenyképesebb, tudás alapú társadalma, amely környezetvédelmi szempontból megteremti a fenntartható fejlődés feltételeit, és a teljes foglalkoztatás mellett, illetve azon keresztül hozzájárul egy befogadó társadalom létrejöttéhez.