Dolgozatomban a bűnügyi együttműködés, mint minden EU-tagállamot érintő aktuális téma bemutatásával foglalkozom. Kialakulásával, fejlődésével, feltételrendszerével, valamint az együttműködés intézményi hátterével.
Az államok közös érdeke mindig azt kívánta, hogy az egyik állam területén bűncselekményt elkövetett és a másik állam területére átszökött személy ne menekülhessen meg a büntetőjogi felelősségre vonás elől. A bűncselekmények nemzetközi üldözése különösen az elmúlt ötven évben egyre jelentősebbé vált. Az utóbbi évtizedek gazdasági és politikai változásai, az EU létrejötte, a belső határok megszűnése következtében könnyebbé váló határokat átlépő bűnözés túllépte a nemzeti büntetőjogok kereteit. A gazdasági integráció mellett megjelent a bűnözés integrációja, a bűnüldözés és a büntetőjogi felelősségre vonás integrációja azonban csak lassan formálódik. Kialakultak a bűnözés új formái, a büntetőjog fokozatosan átalakul. Az európai bűnelkövető európai területen eurobűncselekményt követ el, amely miatt európai rendőrség nyomoz, majd európai ügyészség vádat emel az európai büntető bíróság előtt, és az ott született elmarasztaló ítéletet európai büntetés-végrehajtás foganatosítja. Ezen utópisztikus elképzelésből az európai bűnelkövető, az európai terület és az eurobűncselekmények meghatározott köre is adott már, az Europol is működik, bár konkrét nyomozati jogosítványokkal nem rendelkezik. Az európai ügyészség létrehozatalára már konkrét tervek vannak, azonban európai büntető bíróságról és európai büntetés-végrehajtásról még nem beszélhetünk. Nem valószínű, hogy a közeljövőben az európai jogfejlődés iránya egy teljesen egységes büntető igazságszolgáltatási intézményrendszer megvalósítását tűzné ki célul, de ennek kialakítása hosszabb távon nem kizárt.