A repetitív negatív gondolkodás és a nemi különbségek szerepe a szomatizációban

Abstract

A betegségek pszichoszomatikus szempontú megközelítése már nem csak a klinikumban és a tudományos világban kiemelt téma, hanem naponta találkozhatunk vele a médiában, de az ismerőseinken keresztül egyszerű hétköznapi beszélgetések során is. A modern társadalmakban ugyanis a lakosság egyre jelentősebb része küzd valamilyen szűkebb vagy tágabb értelemben vett pszichoszomatikusnak tekinthető betegséggel vagy tünettel. A téma aktualitásáról tanúskodik, hogy az orvosilag nem magyarázható testi tünetek jelenlétéről több tanulmány megállapította, hogy az Európai Unióban az alapellátásban a 12 hónapos prevalenciája 8,6 % és 25,6 % között van (van der Leeuw és mts., 2015). Ezen kívül De Waal és munkatársai azt találták, hogy szorongásos vagy depresszív zavarral gondozásba vett páciensek 50%-a rendelkezik valamilyen szomatoform zavarral (De Waal, Arnold, Eekhof és Hemert, 2006), ami azért jelentős, mert mára már a depresszió és a szorongás népbetegségnek tekinthető (Rhimer, 2004). Ezen kívül a depresszió és a szomatizáció szoros kapcsolatát már számos korábbi tanulmány leírta (Bernstein és mts., 1997; Kroenke, 2003; Kroenke, Spitzer, Williams és Löwe, 2010; Simon és mts., 1999). Az adatok világosan jelzik, hogy korántsem egy elhanyagolható jelentőségű problémáról van szó, hiszen egyes felmérések szerint az alapellátásban megjelenő betegek 22 - 58 %-ának vannak olyan tünetei, melyeket orvosi módon nem lehet megmagyarázni (Fink, Sorensen, Engberg, Holm, és Munk-Jorgensen, 1999). Noha már számos elképzelés és elmélet született a szomatizációról illetve a pszichoszomatikus betegségek kialakulásának pontos folyamatáról és a pontos okozati tényezőkről, még igen kevés biztos információval rendelkezünk. Az elméletek jelentős hányada szerint azonban a pszichoszomatikus betegségek az éretlen pszichés elhárításokkal állhatnak összefüggésben (Fain, 1966, idézi Császár, 1980). Az biztos, hogy a pszichoszomatikus tünetek megjelenésében nem egy, hanem számos tényező játszik szerepet, melyek közül nem hagyhatjuk figyelmen kívül a modern társadalom megváltozott életritmusát. Mind többet és többet próbálunk belesűríteni a napjainkba, egyre csökken a pihenésre szánt idő, valamint a megnövekedett teljesítménykényszer mellett háttérbe szorul a családdal és barátokkal együtt töltött minőségi idő mennyisége és jelentősége. Pedig tudvalevő, hogy milyen nagy szerepe van a társas támasznak életünkben, hiszen a kutatási eredmények szerint a depresszióra hajlamosító tényezők közé tartozik a stresszel teli életmód mellett az intim kapcsolatok és a szociális támogatás hiánya is (Purebl, 2005).