A radioaktív hulladékkezelés során az ioncserélő gyanták megfelelő kondicionálása mindmáig jelentős kihívást jelent, amelyre ígéretes alternatívát jelentenek az alkáli-aktivált geopolimerek, többek közt a metakaolin alapú kötőanyagok. Bár világszerte számos kutatócsoport dolgozik geopolimer-mátrixok fejlesztésén, még mindig nem teljesen tisztázott minden olyan tényező, amely ezen anyagok kialakulását és érés utáni szerkezetét meghatározza. Így munkám célja az volt, hogy különböző fizikai és kémiai minőségű szilika forrással készült metakaolin alapú geopolimerek esetén vizsgáljam azok érési folyamatát és a megszilárdult kötőanyag porózus szerkezetét. A mintákat elsősorban NMR-relaxometriás (T2 relaxációs és T1-T2 korrelációs mérések) vizsgálatokkal jellemeztem, melyeket kollaboráció keretén belül, pásztázó elektronmikroszkópios (SEM) mérésekkel egészítettem ki. Célom volt továbbá a legígéretesebb geopolimerek esetén, ioncserélő gyanta mátrixba történő ágyazása, illetve a gyantaszemcsék hatásának vizsgálata az érési folyamatra és a kialakult szerkezetre.