A tanulmánykötetben Bartók Béla anatóliai gyűjtésével ismerkedhetünk meg, valamint beszámolót kapunk Sipos János gyűjtőútjairól. A szerző részletesen ismerteti azokat a nagy anatóliai zenei stílusokat, amelyeknek van magyar megfelelőjük, például a gyermekjátékok dallamait, a siratókat, a "pszalmodizáló" stílust, majd további, kevésbé központi típusokat is. Magyarázatot ad arra, vajon az egyes anatóliai és magyar dallamstílusok analógiája minek tulajdonítható: általános emberi, areális, avagy genetikus kapcsolatról van-e szó? Más népek dallamait is bevonja az elemzésbe, ezzel a magyar-anatóliai hasonlóságokat tágabb nemzetközi keretbe helyezi.